Újabb fájó pontvesztés, és ami mögötte van

Feljutási álmokat szövögető csapatunk tegnap délután ismét fontos pontokat hullajtott el. Ráadásul újra hazai pályán – a Tállya után ezúttal a Hajdúböszörmény ellen -, és ami talán a legfájóbb, hogy a jelek szerint nem tanultunk saját hibánkból. A tavaszi nyitányon a 91., tegnap a 90. percben kaptunk, egy kis figyelemmel, könnyen elkerülhető gólt. A két meccsen így három pontot vesztettünk, melynek birtokában már mindössze egyetlen pontra állnánk az éllovas mögött. Mert az első Kazincbarcika és a második Monor is rendesen hullajtja a pontokat, az elmúlt két fordulóban csupán egy, egy döntetlen és vereség a mérlegük.
Ami mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, az a szombaton látott játékvezetés. A Farkas Mátyás vezette trió működése enyhén szólva is kritikán aluli volt. A játékvezetői hármas tevékenysége különösen annak fényében minősíthetetlen, hogy hét közben a játékvezetői ellenőri bizottság tagja, Makai János tartott – jó hangulatú – közel kétórás, videóelemzéssel egybekötött szabálymagyarázatot játékosainknak, szakvezetőinknek. Tegnap viszont úgy tűnt, mintha az ellenőr és Farkas Mátyásék nem ugyanazon szabálykönyv alapján tevékenykednének a labdarúgásban … Ami az ellenőr felvétele és magyarázata alapján szigorúan büntetendő sportszerűtlenségnek számít, a hátulról való szabálytalan durva szerelés, azaz azonnali piros lap jár érte – a játékosok testi épségének védelmében -, azon a szombaton látott játékvezetés könnyű szívvel átsiklott. Így fordulhatott elő, hogy Herczeg Lászlót előlről, hátulról úgy faraghatták büntetlenül a böszörményi védők, mint teszi azt egy jobb fafaragó, kiállításra szánt mestermunkájával. Az első félidőben a tizenhatos vonalán úgy borította fel hátulról a korábban általa kicselezett védő, mint egy liszteszsákot, a spori azonban le se fújta az esetet. Néhány perccel később, a kaputól 25 méterre úgy rúgott után a vendégek védője – miközben szemből is kapott egyet -, hogy a labda már méterekre volt tőle, esélye sem volt a szerelésre. az azonnali piros természtesen elmaradt … Nem kell nagyító ahhoz, hogy könnyűszerrel megszámlálhatóak legyenek a stoplinyomok támadónk térdén, sípcsontján. A sárga lapos figyelmeztetés mintapéldája a hátulról való visszahúzás. Volt a meccsen belőle vagy nyolc, a lap viszont talán egyszer került elő a játékvezető zsebéből. (Lehet, hogy azért mert kiesett a zsebéből, s a játékos, aki megtalálta, az egyes számú asszisztensnek adta át …)
A lesszabály alkalmazása mindig is kritikus pontja volt a labdarúgásnak. Ha az asszisztens lemarad a támadásról, nincs vonalban, már másként ítéli meg a szituációt … Nos sajnos mi mindkét félidőben beleszaladtunk egy, egy kétes helyzetbe. Már az első bekapott gólunk is gyanús volt, ugyanis az egyes számú asszisztens messze nem volt vonalban, ám a 91. percben született böszörményi egyenlítő találatnál két támadó is messze az utolsó védőnk mögül indult. Nem is futottak utánuk játékosaink, mondván az asszisztens úgyis behúzza … Nem húzta, 2-1, helyett 2-2 lett a vége.
Ami pedig végképp érthetetlen, az egyes számú asszisztens többet foglalkozott a hazai kispaddal, mint magával a mérkőzéssel. Rendre megmagyarázta kollégája megmagyarázhatatlan döntéseit, pedig a játékvezetés íratlan szabályai szerint nem ajánlatos meccs közben diszkurzusba bocsátkozni a kispadokkal.
A pontvesztést nem akarjuk a játékvezetők nyakába varrni, hiszen a mi hibánk, hogy a már megnyert meccs utolsó pillanataiban kihagyott a figyelmünk, de azért ez is hozzá tartozik a kilencven perc krónikájához!