Talán végleg lekerül a béklyó a lábakról …

Szinte szóról szóra feltehetnénk ugyan azt a kérdést, mint egy hete, a Debrecen II előtti bajnoki mérkőzés kapcsán: vajon az ESMTK ellen melyik arcát mutatja csapatunk szombaton?

A szebbiket, amelyikkel tavasszal mindkét idegenbeli mérkőzését megnyertük? Vagy a csúnyábbikat, amelyikkel két meccs után még mindig nyeretlenek vagyunk odahaza? Nem mindegy.

Ráadásul nem csak az eredményben van óriási kontraszt, hanem a mutatott játékban is. Vendégként mindkét alkalommal remek teljesítménnyel rukkoltunk ki – kár, hogy kevés szurkolónk látta -, míg idehaza jobbára csak erőlködtünk.

Talán attól, hogy így is feljöttünk a második helyre, s lemaradásunk mindössze négy pont a listavezetővel szemben, talán attól, hogy kiderült, riválisaink is tudnak botlani, végleg lekerül az a béklyó játékosaink lábáról, mely eddig gúzsba kötötte őket a hazai meccseken. És akkor … és akkor végre hazai környezetben is képesek leszünk kimagasló teljesítményre, és saját közönségünk előtt is képesek leszünk a győzelemre.

A szombaton15 órakor kezdődő jászberényi találkozón három olyan játékvezető működik közre, akikhez szép emlékek kötik csapatunkat. A dirigens az a Bálint Attila lesz, aki 2015 nyara óta négyszer vezetett csapatunknak, s ebből kétszer nyertünk (DVSC II., Putnok), kétszer pedig döntetlent (Cigánd, REAC) értünk el.

Segítői sem lesznek ismeretlenek számunkra. Csatári Tibor ötszőr, Flinta Zoltán négyszer lengetett mérkőzéseinken az elmúlt hónapokban, s egyetlen alkalommal sem maradtunk pont nélkül. Remélhetően ez a (győzelmi) sorozat holnap is folytatódni fog.