Nem voltunk elég élesek …

Éljen, éljen, 1-0 … És nem ide. Ennél rosszabb kezdést elképzelni sem tud egy idegenben játszó csapat edzője. Német Gyula most ezzel volt kénytelen szembesülni. Még el sem foglalhatta helyét a balassagyarmati kispadon, máris Menczeles Iván kapujában landolt Szita Bence lövése nyomán a labda. Ezzel pedig azonnal borult az egész héten begyakorolt taktika. (Elég talán a Ferencváros Ludogorec vagy a magyar válogatott horvátok elleni meccsére visszaemlékezni, mekkora káoszt okozott a korai hátrány.)

Csapatunk mentális erejét, felkészültségét dicséri, hogy a gyorsan bekapott gól ellenére nem estünk össze, játékosaink nem kezdték el a fejüket lógatni. Ennek köszönhető, hogy alig húsz perc elteltével Szöllősi Ferenc mesteri találatával már egyenlítettünk is. Ezt követően is több komoly helyzetet dolgoztunk ki, de ezúttal a legnagyobb ziccert sem sikerült gólra váltanunk. Hiába volt Pálinkás Gergő, Gresó Mátyás vagy éppen Győrfi Benedek lábában is ott a győztes gól, sajnos ott is maradt.

A látottak alapján nyugodtan kijelenthetjük, jobb csapatunk van, mint az újoncnak, de ezúttal valahogy nem voltunk elég élesek, (a kezdőrúgástól kezdve) hiányzott az a koncentráció, ami a győzelem kicsikarásához kellett volna.

Búslakodásra azért semmi okunk. Tegyük szívünkre a kezünket: ha valaki a bajnoki rajt előtt azt mondja, hogy tíz meccs után hat győzelemmel és négy döntetlennel állunk a táblázaton, tízből kilencen látatlanban elfogadtuk volna.

Persze nem jó a tűzzel játszani, azaz legközelebb, a Tiszaújváros ellen jó lenne ismét egy “kihegyezett” Jászberényt a pályán látni!