Nem csalódás az egy pont

Ha valaki a szezon rajtja előtt azt mondja, hogy az első hat fordulóban négy győzelmet arat csapatunk és kétszer döntetlenre végez, minden bizonnyal még legoptimistább szurkolóink is látatlanban aláírták volna ezt az eredménysort. A rutinos, meghatározó játékosok távozása után az új csapatépítést kapta célfeladatul Német Gyula vezetőedző, s ezen az úton haladva próbál meg sikereket elérni átalakított együttesével …

… és most mégis sokan fanyalogva fogadták a hét végi, Tállya elleni pontvesztést. Azon lehet vitatkozni, hogy jól vagy rosszul játszottunk a kilencven perc során, ám azt nem lehet elvitatni játékosainktól, hogy mindent megtettek a győzelem érdekében. A futballban a “ha” nem játszik, de mégis … Amennyiben Gresó Mátyás lövése az első percben nem a kapufát forgácsolja szét, hanem néhány centivel beljebb megy, minden bizonnyal egészen más mérkőzés kerekedett volna a találkozóból. Teljesen kapujuk elé szorítottuk a hazaiakat, akik a félpályán is alig jöttek át. Sőt, a második félidőben szinte a buszt is “betolták” a gólvonal elé a tállyaiak, s ennek a bunkerfocinak nem találtuk az ellenszerét. Ráadásul nagyon vigyáznunk kellett, nehogy túlságosan kinyíljunk és megkontrázzák védelmünket.

A 0-0-ás végeredményt nem szabad csalódásként elkönyvelni, pláne annak fényében, hogy vezetőedzőnk (eltiltás miatt) csak a korláton kívülről segíthette tanácsaival játékosait. Idegenben pontot szereztünk egy olyan csapat ellen, mellyel a közelmúltban – erősebbnek vélt kerettel – is mindig megszenvedtünk: három éve ugyan 5-1-re nyertünk, de a visszavágón 2-1-re kikaptunk, a 2017-18-as szezonban 0-0-ra és 2-2-re végeztünk, míg tavaly az 1-1-es döntetlen mellett 1-0-ra győztünk.

Ezt pedig igenis értékelni kell egy most formálódó csapattól …