Miért, miért, miért …?

Szívszorító tragédiáról kell hírt adnunk: szeptember 9-én tragikus hirtelenséggel, életének 35. évében elhunyt csapatunk egykori játékosa, Ulvicki Mihály. A csapattársak és szurkolók által közkedvelt játékos 2015-17 között erősítette együttesünket, de pályafutása során többek között olyan klubokban is megfordult, mint a Szolnoki MÁV – tagja volt az NB II-es bajnoki címet szerzett gárdának -, a Szeged vagy éppen a Nyíregyháza, mellyel szintén kiharcolta az NB I-be jutást.

Az újságíró iskolában azt tanítják, a személyes érzelmeket nem szabad belevinni az írásba. Én most mégsem tudom megtenni … Mikor megismertelek, még igencsak pályafutásod elején jártál, de már akkor látszott a tekintetedben, hogy nem szeretsz veszíteni. Mindig is kúsztál, másztál a sikerért, függetlenül attól, hogy milyen osztályban, melyik csapatban játszottál, hogy az NB II-es Szolnokot, a Jászberényt, a megyei másodosztályú Törtelt vagy éppen a tiszafüredi Nemzeti Étterem kispályás gárdáját erősíted. Mint egy kisgyerek, duzzogtál a pályán, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna. Képes voltál saját társaiddal összeveszni, ha azt érezted, nem úgy teszik oda magukat a meccsen a győzelem érdekében, ahogy TE azt elvárod. És ez a szikra a szemedben végig kísérte egész pályafutásodat. Társaid, barátaid (emiatt is) szerettek, ellenfeleid tiszteltek.

Most, hogy elmentél, nem maradt más utánad, csak a fájdalom, a mérhetetlen üresség és a megválaszolatlan kérdés: MIÉRT?

Barátaid, egykori társaid, ellenfeleid osztoznak szüleid, testvéred gyászában, s búcsúzom én is … Emléked megőrizzük!

(Gelei József)