Már a Nemzeti Sport is foglalkozik velünk

Bő két esztendeje még a megyei I. osztályban szerepelt klubunk, ma már azonban az NB III-ban vitézkedik, s harcol, hogy a Keleti csoport első helyén végezzen, kiharcolva ezzel a feljutást a másodosztályba. Az alábbi írás a Nemzeti Sport mai, 2016. november 2-án megjelent számában olvasható.

  • Kétségtelen, nagyot fordult a világ a klubbal, az utóbbi években rengeteget lépett előre – nyilatkozta csapatunk vezetőedzője, Gelei Károly. – Én még az előző szezon hajrájában, az utolsó három fordulóra kerültem a klubhoz, s azóta is próbálunk fokról fokra előre lépni. Ami a csapatot illeti, a nyáron nyolc játékos érkezett, vagyis még kell egy kis idő, mire igazán összerázódik a társaság. Igaz, így is megy a csapat szekere, de igyekszünk a földön maradni. Bár a terveink úgy szólnak, hogy két éven belül kell az NB II-be jutnunk, azért remek lenne, ha már 2017 nyarán ünnepelhetnénk az osztályváltást … Kiegyenlített a mezőny, sok a hasonló erősségű együttes. A Monor, a Kazincbarcika, a Tiszaújváros, a Putnok, a Rákosmente, de még a Salgótarján is a feljutást vette célba, s a jelenlegi állás szerint akár bármelyik odaérhet a végelszámoláskor az első helyre. Sokan azt mondják, a futball micsoda ördöngösség, de úgy vélem, ha sikeres együttest szeretnél tudni a kezeid alatt, akkor csapategységet kell kovácsolnod, a játékosaid erősségét kell a felszínre hoznod, és a hibákat kell minimálisra faragnod.

Ez egyelőre remekül sikerül Gelei Károlynak, akinek korábbi egyszeres válogatott kapusként – és a Jászberény vezető-, illetve kapusedzőjeként – van véleménye a gólvonalon állókról, a velük való munkáról.

  • Több, sokkal több van a magyar kapusokban, mint amennyit kihozunk belőlük. Amikor Budafokon dolgoztam az NB II-ben, Dombai Andrást az Újpest vitte el, amikor Mosonmagyaróváron, akkor Deli Zoltánt szerződtette a Pápa, s biztos vagyok benne, hogy a Jászberény jelenlegi kapusát, a mindössze húszesztendős ifjabb Menczeles Ivánt is hamarosan magasabb osztályban láthatjuk majd. Már most érdeklődnek iránta, s kellő felnőtt rutin után bátran merem is ajánlani a profiligába. Ez akár önfényezésnek is tűnhet, de csak azért említettem, mert egykori kapusként talán másként látom, másként értékelem a Magyarországon védő hálóőrök teljesítményét. Hitvallásom szerint bátran kell a fiatalokhoz, a gyerekekhez nyúlni. Nem szabad akkor sem szidni, bántani őket, ha hibáznak, hiszen ez a játék része. Hinni kell bennük, tanítani kell őket, s akkor sokra vihetik. Fura ez az NB II-ben érvényes fiatalszabály, sajnos több olyan gyereket is elveszíthetünk általa, aki ugyan tehetséges, de valamilyen oknál fogva később érik be. Gondoljunk csak bele, egy fiatal, tehetséges kapus lehetőséget kap, mert a fiatalszabály miatt esetleg éppen rá van szüksége a csapatának, ám ha eléri a kritikus 21(!) évet, jön helyette más, egy fiatalabb csatár, egy védő, bárki, aki belefér a korba, s máris visszakerül az „öreg” portás a háló elé. Ez olyan törést okozhat a gyerek pályafutásában, melyet lehet, hogy soha nem hever ki. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy bízni kell a fiatalokban, időt kell adni nekik a bizonyításra, a rutinszerzésre és meglesz az eredménye.

Csakúgy, mint Jászberényben …”