Ifjabb Menczeles Iván meghálálta a bizalmat

Csapatunk – holtversenyben a Kazincbarcikával és a Monorral – a legkevesebb kapott góllal büszkélkedhet az NB III Keleti csoportja őszi idényének végeztével. Átlagunk nem éri el a meccsenkénti egyes átlagot, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak együttesünk mindössze 20 esztendős portásának, ifjabb Menczeles Ivánnak.

Tudja, hogy az egyik mutatóban Ön lett a(z egyik) listavezető nem csak a csapattagok, de az egész harmadosztályú mezőnyben?

– A pályán töltött percekre gondol? Igen, tudom, az utolsó meccseken már figyelemmel követtem, ki, mennyit szerepel. A REAC ellen már csak Hevesi-Tóth Tomi és én voltam, aki az első forduló első percétől kezdve mindvégig pályán volt. A zárómeccsen aztán sajnos megsérült Tomi, a második félidőben cserét kellett kérnie, így végül egyedül én játszottam végig az összes bajnoki meccset.

Májusban volt 20 éves, a magyar pályákon még ritkaság számba megy, ha egy ilyen fiatal kapus ekkor szerephez jut a felnőttek mezőnyében. A nyáron ráadásul majdnem távozott a klubtól.

– Nyíregyházáról kerestek júliusban, kettőt edzettem is a Szparinál, de igazából meg sem fordult a fejemben, hogy távozzak. A fejlődésem érdekében nekem most játszanom kell, lehetőleg minél többet. Az, hogy egy egykori válogatott kapus, Gelei Károly lett a vezetőedzőnk Jászberényben, nekem óriási lehetőséget jelentett. Az pedig komoly elismerés számomra, hogy  ennyire bízott bennem. Tavaly mindössze hat meccsen védtem az NB III-ban, a nyári felkészülés végeztével viszont én lettem az első számú kapus. Megkaptam a lehetőséget, és igyekeztem élni vele.

Méghozzá nem is akárhogyan. Három meccs kivételével szinte bevehetetlen volt a kapuja, nyolc meccsen érintetlen maradt a hálója.

– Közvetlenül a hajrá előtt volt egy hármas sorozatunk, amikor 270 perc (Kazincbarcika, Hatvan, Nyírbátor) alatt annyi gólt (8) kaptunk, mint azt megelőzően 1260 perc alatt. Azt hiszem sikerült végig egyenletes teljesítményt nyújtanom. Volt 2-3 gyengébb, 4-5 kimondottan jól sikerült meccsem, a többin pedig hoztam az átlagot.

Már a harmadik évadot tölti Jászberényben, így van összehasonlítási alapja: mennyiben más a mostani JFC, mint a korábbiak?

– Elsősorban a csapategységben. Rend van az öltözőben és azon kívül is. Az idősebb játékosok, gondolok itt elsősorban Mile Krisztiánra és Hevesi-Tóth Tamásra, igazi vezérek, jó irányba viszik a társaságot, s ez nagyon sokat számít. Ha kell dicsérnek, ha kell számonkérnek. Nem hagyják, hogy bárkivel is elszálljon a ló. Ezen kívül, míg korábban a kezdőcsapat tagjai kényelmes helyzetben voltak, ma a hosszabb keret miatt komoly versenyhelyzet van. Mindenki játszani szeretne, de ezért az edzéseken is meg kell szakadni.

A kapus speciális helyzetben van, hiszen a tizenhatoson belül korlátlan úrként neki kell irányítani. Hogy fogadják a(z idősebb) játékostársak, hogy szükség esetén a keret legifjabb tagja dirigál nekik. Egyáltalában felmeri vállalni “szövegelést”?

– Muszáj. Szerencsémre az elmúlt fél évben mutatott teljesítményem, az edzéseken nyújtott munkám alapján mindenki elfogad, így nincs ebből probléma.

Mennyire maradnak meg Önben a mérkőzések, mennyire emlékszik vissza a védéseire? Melyik őszi bravúrjára a legbüszkébb?

– Szerintem valamennyi komoly szituációra emlékszem, legyen az bravúr vagy éppen hiba. Az ősz bravúrja? Bár az MTK II elleni 0-0 alkalmával tényleg jól ment és több bravúrt is be kellett mutatnom, számomra mégis a tiszaújvárosi egyik védésem viszi el a pálmát. Már vezettünk 1-0-ra, mikor az ellenfél jobb oldali védője az alapvonalról pontosan gurította vissza a labdát, érkezett Kristófi és 8 méterről visszaemelte a rövid felső felé. Hihetetlen, de olyan érzésem volt, mintha lejátszódott volna korábban előttem ez a szituáció, s már akkor elindultam a felső felé, amikor a csatár még el sem rúgta a labdát. Odaértem, s a felső lécre toltam. Mint később kiderült ez a védés végül győzelmet eredményezett. Jó lenne minél többször átélni hasonló élményt …

A csapat tagjai – így Menczeles Iván is – most szabadságukat töltik. Bár a felkészülés csak január 5-én kezdődik, az egyéni edzéstervek alapján már karácsonykor el kell kezdeniük a “mocorgást” a játékosoknak.

Ja kérem, a bajnoki cím lebeg a szemek előtt …