Hiányérzetem van

Mint köztudott, csapatunk vasárnap 0-0-ás döntetlenre végzett hazai pályán, a Tállya együttese ellen. Hogy a két győzelem utáni pontszerzést miként élte meg vezetőedzőnk, Arany László, arról a keddi edzés előtt faggattuk.

Megmondom őszintén, hiányérzetem van – ismerte el Arany László. – Nem lebecsülve a Tállya gárdáját, de a sereghajtó ellen nyernünk kellett volna hazai pályán. Bár szurkolóink mindvégig buzdították csapatunkat, játékosainkra nyomasztó teherként nehezedik, hogy szeptember 2-a óta nem tudunk nyerni.

Pedig az önbizalommal sem lehetett baj …

Lendületesen kezdtünk, már a harmadik percben ajtó-ablak helyzetünk volt, de még a labdafogó hálót sem találtuk el. A vendégek jól visszaálltak, leszűkítették a területet, nehezen hámoztuk át magunkat a középpályán. Direkt számoltuk, 58(!) beadásunk volt, de alig találtunk kaput belőlük. Míg idegenben több kontrából is veszélyes helyzetet dolgoztunk ki az elmúlt hetekben, addig hazai pályán ritkán tudtunk kontrázni. Ezen kevés lehetőségekből viszont gólt kellett volna szereznünk. Ha a meccs elején betalálunk, nyilván másként alakult volna az egész találkozó.

Azért nézzük a jó oldalát is a sorozatnak: utolsó három meccsen egyetlen gólt kaptunk.

Tény, először a védekezést kell rendbe tenni, s arra építkezve lehet veszélyes támadásokat kialakítani. Védekezésünk rendben is van, de a sereghajtót így is le kellett volna győznünk.

Csapatunk a hét végén Debrecenben lép pályára a harmadosztályú bajnokság tizennegyedik fordulójában.