Felnőtt férfi lett a hisztis kisfiúból

Fejes János annak idején, 2004-ben kapta meg első igazolását Jászberényben. Még csak 11 éves volt, ám tehetségének köszönhetően gyorsan haladt a ranglétrán. Nem véletlen, hogy hamarosan szemet vetettek rá a Honvéd játékos-megfigyelői. A kispesti szakemberek nem is vártak sokat megszerzésével, a gyors, remek bal lábbal megáldott ifjonc a 2008-as őszi szezonban már a piros-feketék utánpótlás csapatát erősítette.

Még csak 19 éves volt, mikor a Honvéd II alakulatában bemutatkozott a másodosztályban. Mi az hogy bemutatkozott, hamarosan meghatározó tagja lett a “fakónak”. A következő szezonra, fejlődése érdekében a kispestiek kölcsön adták a feljutást zászlajára űző Gyirmótnak, ahol 22 meccsen lépett pályára. Három éve, 2014. július 26-án aztán elérkezett a várva várt pillanat, bemutatkozhatott a magyar élvonalban. Első NB I-es mérkőzését a Dunaújváros ellen 3-0-ra megnyert összecsapás jelentette, a találkozó 58. percében Sundas Alexist váltotta a Bozsik-stadionban. Amikor már azt hihette, hogy egyenesben van a pályafutása, jött a feketeleves … Rejtett (vagy félre diagnosztizált) sérülés miatt több, mint egy teljes bajnoki szezon kimaradt pályafutásából.

Utolsó bajnoki mérkőzését 2015 őszén játszotta Kispesten. Mit érzett most szombaton, mikor vezetőedzőnk, Gelei Károly a második félidő elején magához hívta?

– Soha nem voltam egy izgulós fajta, de most “befelé” könnyeztem – vallotta be “gyengeséget” Fejes Jani. – Egyetlen pillanat alatt végig futott rajtam az elmúlt két év minden csalódása, fájdalma. A pályára lépéssel viszont úgy érzem, legördült rólam egy hihetetlen súly, megkönnyebbültem, s hiszem, hogy a bizonyítási vágyamnak meglesz az eredménye.

Sokan ismeretlenül csak legyintettek, mikor szóba került, hogy visszatér a pályára.

– Örülök, hogy tiszta vizet önthetünk a pohárba, hiszen a félinformációkból összerakott kép nem igazán hiteles. Bár én úgy érzem, hogy a Honvédban felnőve bizonyítottam, helyem van a kispesti keretben, miután másodjára visszatértem Gyirmótról, váratlanul lemondtak rólam. Hiába hívtak más NB I-es, NB II-es klubok, én inkább három éves szerződést írtam alá a piros-feketéknél. 2015 nyarán végig csináltam a felkészülést az első csapattal, játszottam az edzőmeccseken, aztán egy héttel a rajt előtt egy héttel érkezett egy balhátvéd Romániából (akit fél év után elküldtek – a szerk.) és én azonnal a második csapatnál találtam magam. Ezek után télen jeleztem, hogy távozni szeretnék. A Soroksárral el is mentem 2016 februárjában a törökországi edzőtáborba, ahol olyan sérülést szedtem össze, mely miatt háromszor műtöttek. Elszakadt a combizmom, a vérömleny pedig nem szívódott fel. Ettől teljesen elgyengült a térdem is. Műtöttek porccal, operálták a combom, mire 2016. december 25-én Majzik professzor végre valóban rendbe tette a lábam.

Egy teljes bajnoki év kimaradt a pályafutásából. Miből élt, mi erősítette a hitét, hogy ne adja fel?

– A három műtét, a hosszú kihagyás miatt teljes egészében feléltem a megtakarított pénzem. A végén már civil munkát vállaltam, hogy el tudjam tartani magam. Állítom, ekkor váltam a “hisztis kisfiúból” felnőtt férfivá. Idén májusban aztán hazaköltöztem Jászberénybe, ahol szinte azonnal megkeresett a JFC szakosztály igazgatója, Tóth János. Elmondtam neki a kálváriám, s abban maradtunk, a felkészülést elkezdem, aztán meglátjuk. Halmai Tamás rehabilitációjának köszönhetően végig is tudtam csinálni a nyári munkát. A szakvezetők természetesen óvatosan mérték számomra a terhelést, de most már úgy érzem, valóban egészséges a lábam.

Még mindig csak 24 éves, azaz van visszaút a profi futball felé.

– Elsősorban magamnak szeretnék bizonyítani, aztán a barátoknak, a családomnak, hogy végig kitartottak, bíztak bennem. Legvégső soron pedig azoknak, akik lemondtak róla. A hosszú kihagyás biztos meglátszik a játékomon egy ideig, de mindent elkövetek, hogy mihamarabb visszanyerjem korábbi formám. Remélem játékommal hozzá tudok járulni, hogy sikeresen szerepeljünk a Jászberénnyel.