Elnöki értékelés: ugyan miért kellene szégyenkezni a dobogós hely miatt? (I.)

Bár még két forduló hátra van a 2016-17-es harmadosztályú labdarúgó bajnokságból, csapatunk sorsa már eldőlt: bajnokok nem lehetünk, a dobogóról pedig nem csúszhatunk le. Vajon hogy értékeli csapatunk szereplését a klub elnöke?

Nagyon csalódott? – tettük fel a kérdést klubunk elnökének.

– Miért lennék csalódott – kérdezett vissza dr. Gottdiener Lajosnak. – Nehogy szégyenkeznünk kelljen azért, hogy az NB III-ban a dobogón végez a Jászberényi FC … Érdekes módon az elégedetlenkedők nagyon gyorsan elfelejtették, hogy öt évvel ezelőtt, 2012 tavaszán még megyei csapata sem volt Jászberények, hogy a Jászság fővárosának futballszurkolói Árokszállásra vagy Fényszaruba “bumliztak” a hét végén, ha focimeccset akartak látni. A klub újjáalakulása utáni első esztendőben csupán az ötödik helyen végeztünk a megyei első osztályban, majd a 2014-es feljutást követően előbb kilencedikek, majd nyolcadikok lettünk a harmadosztályban. Most pedig tovább léptünk előre a dobogóval, azaz ahonnan elindultunk igenis nagy dolog a jelenlegi helyezésünk. De …

Igen?

– … de hiányérzetem azért van. Az álmunk az volt, hogy bajnokságot nyerjünk. Úgy érzem, sokáig jól is alakultak a dolgaink, valóban versenyben voltunk az első helyért. Az őszünk jól sikerült, a tavasz viszont sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ellenfeleink idén sokkal zártabban futballoztak már ellenünk, mint tették azt korábban, mi pedig nem tudtunk váltani. El kell ismernünk, a Kazincbarcika kimagaslik a mezőnyből, s megérdemelten jutott fel a másodosztályba.

Összehasonlítva a rivális kereteket, reálisnak tartja a jelenlegi sorrendet?

– Hiába gondoltuk úgy, hogy nincs nagy különbség a keretek közt, be kellett látnunk, egy, két rutinos, élvonalat megjárt öreg róka csodákra képes a harmadosztályban. Nálunk sajnos éppen ebben volt hiány, nekünk nincs Bárányos Zsolt vagy éppen Lippai Ákos szintű játékosunk. Nem volt egy olyan igazi vezérünk, aki sorozatban tudott volna meccseket eldönteni góljaival, gólpasszaival. Ennek is köszönhető, hogy a Keleti csoportban mi végeztünk a legtöbbször döntetlenre. Öt vereséggel simán bajnokságot lehet nyerni, de ha csak a meccsek felét nyerjük meg, esélyünk sincs az első helyre.

Az elnöki értékelés második részében arra keressük a választ, hogy saját keretünk mennyire felelt meg az elvárásoknak.

(folyt köv.)