Dicséret a döntetlen ellenére …

Nem véletlen, hogy az MLSZ vezérkara komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy kivonja az élvonalbeli klubok “fakóit” az NB III-ból és újra életre keltse az NB I-es tartalék bajnokságot …

Csapatunk vasárnap 3-3-at játszott a mindezidáig nyeretlen, a táblázat tizenharmadik helyén tanyázó kis-Loki ellen Debrecenben. Ez akár kudarcnak is tűnhetne annak fényében, hogy a hajdúságiak mindössze egy döntetlent értek el korábban, míg együttesünk pontveszteség nélkül vezette a táblázatot. Ha azonban rápillantunk a DVSC II összeállítására, azonnal “finomodik” a döntetlen megítélése. A piros-fehér gárdában ugyanis nem kevesebb, mint öt olyan játékos kapott helyet, akik a Loki első keretének tagjai, s többször is az első osztályban lépnek pályára. Hatodiknak meg ott volt az a Györgyi Artúr, akit a nyáron nagy reményekkel igazoltak a Csíkszereda gárdájából.

Fél óránkba tellett, míg megszoktuk a harmadosztályban szokatlan létesítményt – a Nagyerdei-stadion az ország egyik legszebb, legmodernebb pályája -, s ez idő alatt két gólos hátrányba is kerültünk. Az már más lapra tartozik, hogy a játékvezető “jó indulatára” is szüksége volt a hazai gárdának a második találathoz, amikoris tizenegyesből növelte előnyét. Német Gyula azonban nem arról volt híres játékos korában (sem), hogy feladjon egy meccset, s a jelek szerint tanítványai átvették habitusát. Húsz perc alatt ledolgozták hátrányukat, s azt követően sem törtek meg, hogy a játékvezető befújt még egy kétes büntetőt a hazaiak javára. Újfent sikerült egyenlíteniük, majd a hajrában csak a szerencse, no meg – Süttő szabadrúgásánál – a debreceni kapufa mentette meg a házigazdát attól, hogy egy pontot otthon tartson.

Csapatunk a “váratlan” pontvesztés ellenére is minden dicséretet megérdemel, erre a játékra, erre az akaratra igenis lehet építkezni a jövőben!